Disclaimer

Molnár ​Máté könyve azt gondoljuk, hogy nagy jelentőséggel bír most, amikor a témában itthon megjelent könyvek 60-70%-a történetileg hamis, hiányos, vagy még inkább súlyosan prekoncepciózus. A szerző azt a célravezető módszert követi, hogy az egyes történeti eseményeknél több vélekedést is felsorol és helyenként más adatokkal is ütközteti ezeket. Csak ezután vonja le a konklúziót, ami így könnyen befogadható az olvasó számára. Indokolt ez a módszer, hiszen a történelmi események és folyamatok nagy része nem ismert az átlag magyar olvasó számára, az itthon megjelent feldolgozások legnagyobb része ugyanis egy kicsit egysíkú (tisztelet a kevés kivételnek – Read és Howart művének), és az unásig ismert adatokat sorolják fel, a szélesebb spektrum és a mélyebb összefüggések bemutatása nélkül. A magyar érdeklődők jelentős része tehát jobbára szépirodalmi könyvekből ismeri a Templomos Lovagrend tevékenységét. Molnár Máté könyve ebben is újszerű és friss, hiszen követi a mérvadó külföldi szakirodalom által lefektetett mércét, műve jól adatolt és a majdnem egy évtizedes kutatói és tudományos munka eredményeképpen alaposan megírt, így nemcsak itthon, hanem külföldön is jelentős érdeklődésre tarthat számot. A szerző, miközben időrendben halad a Rend felszámolása felé, a problémás – sokszor a negatív templomos mítosz részét képező – kérdéseknél megáll, és fáradhatatlanul megvizsgálja, helyükre teszi azokat. (Pánczél Hegedűs János)
Dr. Molnár Máté, a történelemtudomány kandidátusa (PhD), az Óbudai Egyetem Keleti Károly Gazdasági Kara Gazdaság- és Társadalomtudományi Intézetének docense. Főbb kutatási területei: a középkori, koraújkori és újkori egyetemes történelem, a politikai és társadalmi reformeszmék, az anarchizmus, az európai egység föderatív elméletei, a nagy földrajzi felfedezések és a gyarmatosítás, és a templomos lovagrend története.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Fiatal angol lord kutatja az egyiptomi piramisokat, s egy 4000 éves múmiára bukkan, egy nő múmiájára. Vérátömlesztéssel és hasonló mesterkedésekkel sikerül életre keltenie: a nő szépsége magával ragadja. Szerelmes lesz belé, nőül kívánja venni, ám titokzatos ellenségei mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák terveiben és úgy látszik, mintha a régi fáraók átka sújtana le a sírrablóra. A mű vitathatatlanul a ponyvairodalomhoz tartozik, ám e területen kiemelkedő. Pergő cselekménye, színes világa, néhol mulatságos, néhol rémtörténet-ízű jelleggel feledtetik a ponyvákra jellemző szegényes jellemábrázolást, és izgalmas, szórakoztató olvasásmányt nyújtanak.

"Az orosz irodalommal kapcsolatos sztereotípiák egyike, hogy >>Szonyának nincsen teste<< – azaz, hogy az orosz klasszikus írók a testi szerelem ábrázolásától még akkor is tartózkodtak, amikor az esztétikailag indokolt lett volna. Mint a legtöbb sztereotípia, ez is inkább hamis, mint igaz. (…)
Tény, hogy az orosz társadalom és kultúra megkésett fejlődése következtében nincs >>orosz Boccaccio<< vagy >>orosz de Sade márki<<.
(…) A kommunista rendszer bukása óta egyre-másra jelennek meg az orosz erotikus irodalom különéle antológiái, s így ma már nemcsak az irodalomtörténészek, hanem az egyszerű orosz olvasók számára is köztudott például az, hogy a barkoviánus irodalom csúcsát az orosz költészet két legnagyobb klasszikusa, Puskin és Lermontov jelenti – s bár különféle szervezetek követelik az erotikus művek betiltását (…) az a bizonyos sztereotípia végérvényesen megdőlt."
(M. Nagy MIklós)