Disclaimer

Dr. Edward Armstrong, a nagyreményű fiatal agykutató egy véletlen folytán milliárdokat érő molekulát fedez fel, egy új alkaloidot, a jövő század ideggyógyszerének alapanyagát. A véletlen: a gyönyörű Kimberly Stewart, az 1692-es salemi boszorkányperek egyik áldozatának, Elizabeth Stewartnak a leszármazottja. Ő örökölte azt az ódon házat, ahol Elizabeth lakott, és ahol Edwarddal rábukkantak az új szer alapanyagára. Miközben Kimberly szinte megszállottként mindent meg akar tudni a tragikus sorsú Elizabeth-ről, Edward a kecsegtető milliárdok reményében úgy dönt, hogy először saját magán próbálja ki az új gyógyszert... Robin Cook mesterien vezeti el a tizenhetedik századi tömeghisztéria történetének szálait az új gyógyszer létrejöttének lenyűgözően izgalmas történetéhez. És közben Salemben most, háromszázkét év múltán újra elszabadulni látszik a pokol...

Robin Cook utánozhatatlanul sajátos, mesterien megírt regényei a Kómától a Vakságig újra és újra olvasók millióit hódítják meg szerte a világon. És most itt az utóbbi évek egyik legtalányosabb, legborzongatóbb története a Haláltusa. Dúsgazdag, befolyásos üzletemberek, kitűnő családból származó fiatal lányok agyában fészkel a pusztító kór. A gyógyulás küszöbén álló, emlőrákos nők állapota egyszer csak megmagyarázhatatlanul, drámaian romlani kezd. Életben maradásukra semmi esély. Hacsak... Miami harsánykék ege alatt orvosmaffia és egy könyörtelen bérgyilkos szedi áldozatait. A szálak a Forbes Onkológiai Klinikára vezetnek, ahol a zseniális orvospalánta, a hippikülsejű és kissé rovott múltú harvardi medikus, szőke bombázó kedvesével az oldalán, reménytelennek tűnő küzdelmet folytat a tudomány tisztaságáért és a puszta életéért...

“A parkoló körül nem látott semmi gyanúsat. Behúzta a függönyt, égve hagyta a villanyt, és bezárta az ajtót. A folyosón megállt, és ahogy a filmekben látta, a padlótól per centire összehajtogatott papírdarabot dugott az ajtó hasadékába. A kollégium alagsorát folyosó kötötte össze az Anatómiai és Kórélettani Intézettel. Itt futottak a központi fűtés csövei, az elektromos kábelek, és rossz idő esetén a diákok is erre jártak át. Susan nem tudta, nem követik-e, csak azt tudta, hogy ha igen, nem adja meg könnyen magát, és igyekszik lerázni az illetőt. A legtekervényesebb úton haladt. Az Anatómiai Intézet főépületéből átment egy átjárón a központi épületbe, s onnan a könyvtáron keresztül ki a Huntington Avenue-ra, ahol taxiba vágta magát. Pár száz méter után szól a sofőrnek, hogy forduljon meg, és vigye vissza oda, ahol felvette. A kocsiban maradt, felhajtotta a kabátgallérját, hogy ne ismerjék fel, és körülnézett, nem követik-e. Nem követték. Megnyugodott ás szólt a sofőrnek, hogy vigye a Memorial kórházba." Mit keres Susan Wheeler orvostanhallgató a Memorial kórházban? És az Anatómiai Intézetben? Robin Cook, a világhírű amerikai író Bostonban játszódó kórházregénye ám ezekre, és sok más rejtélyes kérdésre is választ ad. A regényből készült filmet Magyarországon is nagy sikerrel játszották.

ROBIN COOK: Kromoszóma Tökéletes génmanipuláció, korszakalkotó szervátültetések, plusz még a klónozásról is szót ejt az orvosi krimik szülőatyja. Mint a többi 15 könyve, a Kromoszóma is bővelkedik fordulatos eseményekben, s a történet végéig a valós világ tudományos fejlettsége előtt jár egy lépéssel. Robin Cook valószínűleg annak köszönheti sikerét, hogy beavatja az olvasót, olyan orvosi titokba, ame-lyekről sehol máshol nem lehet hallani. Kevin Marshall, a GenSys alkalmazásában álló sejtbiológus nyomozni kezd, mert kígyózó füstöt lát felszállni egy olyan szigetről, ahol a GenSys az általa kikí-sérletezett bonobó majmokat tartja. Az ő munkája az, hogy a bonobók génállományát emberire cse-rélje, a cég tiktos céljai érdekében. A génsebészeti úton átalakított bonobók leszármazottjai megvál-toznak. De mennyire? A lehetőségek megrémítik Kevint. Ő az egész életét a kutatásnak szentelte, de nem akar olyan dolgot létrehozni, ami még az atombombánál is veszélyesebb lehet. Ezalatt New Yorkban a törvényszéki orvosszakértő és segédje egy másik ügyben kezd el nyomozni. Az ő kálvá-riájuk azzal kezdődik, hogy Carlo Franconi hullája eltűnik a boncteremből és néhány nappal később kifogják a megcsonkított tetemet a folyóból. Ki és miért lopta el Franconi hulláját? Van-e valami-lyen kapcsolat a new yorki és a guineai eset között? A Kromószóma elképesztő sebességgel cikázik a két helyszín között.

ROBIN COOK: Láz „- Michelle-nek leukémiája van, Charles – mondta dr. Wiley. Charles ajka megvonaglott. Kék szeme üveges lett, mintha önkívületi állapotba esett volna. Megmerevedett, szinte nem is lélegzett. Dr. Wiley e rossz hírrel Charles feledni akart emlékeinek egész áradatát idézte fel. Újból és újból fülébe csengtek a szavak: »Sajnálattal kell közölnöm, dr. Martel, hogy a feleségének, Elizabeth-nek agresszív lymphomája van… Nagyon sajnálom, de meg kell mondanom, dr. Martel, hogy a felesége kritikus állapotban van… Nagyon, nagyon sajnálom, dr. Martel, de meg kell mondanom, hogy a felesége néhány perccel ezelőtt meghalt.« - Nem! Ez nem igaz. Ez lehetetlen! - kiáltotta Charles olyan indulattal, amely dr.Wileyt és Cathrynt egyaránt megdöbbentette. - Charles - szólt dr. Wiley, és együttérzően a vállára tette a kezét. Charles egy villámgyors mozdulattal félrelökte dr. Wiley kezét. - Kikérem magamnak ezt a leereszkedő modort. Cathryn a könnyei ellenére fölugrott, és elkapta férje karját. Dr. Wiley meglepetten hátralépett. - Ez miféle sületlen tréfa? - tört ki Charles, és lerázta magáról Cathryn kezét. - Nem tréfa - válaszolta szelíden, de határozottan dr. Wiley. - Tudom, Charles, hogy milyen nehéz ezt elviselni, különösen az Elizabeth-szel történtek miatt. De össze kell szednie magát. Gondoljon Michelle-re. Charles-ban összevissza kavarogtak a réveteg gondolatok és érzelmek. Küszködve igyekezett összpontosítani a gondolatait. - Miből gondolja, hogy Michelle-nek leukémiája van? - kérdezte lassan, nagy erőfeszí-tés árán. Cathryn visszaült a helyére. - A diagnózis nem hagy kétséget felőle - válaszolta halkan dr. Wiley.” S kezdetét veszi a rákkutató orvos önfeláldozó küzdelme halálos beteg kislánya életé-ért. Mert nemcsak a betegség ellen kell felvennie a harcot, hanem azokkal is, akiknek bűnös tevékenysége a halál szélére sodorta gyermekét, s akiknek maffiaszerű hatalma végül már az ő életét is pusztulással fenyegeti…

Robin Cook: Műhiba Jeffrey nagyot nyelt, mert összeszorította a torkát a félelem. Csak néhány másodperce fecskendezte be a Marcaine-t. A próbaadag eredménye ellenére lehet, hogy vénába ment? Szakmai pályafutása során volt már dolga ilyen ellentétes reakcióval egy helyi érzéstelenítés során, és az eset lesújtó volt. A rendellenes szívverések gyakorisága növekedett. Miért gyorsul a szívműködés, és miért ilyen zilált ritmusban? Ha az érzéstelenítő adag intravénásan került be, miért nem zuhant le a vérnyomás? Jeffrey pillanatnyilag nem talált választ ezekre a kérdésekre. De orvosi tapasztalatai során kialakult hatodik érzéke megszólaltatta agyában a vészcsengőt. Valami abnormális dolog történik. Valami, amit nem tud megmagyarázni, még kevésbé megérteni…

Mi köze egymáshoz egy konzervatív, déli amerikai szenátornak, a keresztény egyház egyik legfontosabb és legrejtélyesebb ereklyéjének, a torinói lepelnek, s egy vállalkozóvá vált, forradalmian új gyógyító eljárást kidolgozó orvoskutatónak? Látszólag semmi, csakhogy a csillapíthatatlan politikusi ambíciótól fűtött Ashley Butler szenátor megtudja, hogy gyors leépülést előidéző Parkinson-kórja van, Daniel Lowell génmanipulációs eljárásának, s a kutató által alapított vállalat felvirágzásának útjában pedig már csak a módszer alkalmazását tiltó washingtoni törvényhozás áll. A megoldás tehát kézenfekvő: titokban azon kell alkalmazni a módszert, aki a nyilvánosság előtt a legjobban ellenzi, és ha ehhez a vérfoltos Krisztusi lepelről vett DNS-részlet formájában még „isteni segítség” is társul, akkor az eredmény nem lehet kétséges. Vagy mégis? A legidőszerűbb, és vitatott orvosi kérdéseket – jelen esetben a gyógyító célú klónozást – mesteri krimibe ágyazva körüljáró Robin Cook ezúttal is lélegzetelállítóan izgalmas regényt alkotott. Olyat, amely kutatóit, laikust és a forradalmian új módszerek engedélyezéséről döntő törvényhozót egyaránt gondolkodásra késztet.

ROBIN COOK: Szöktetés Az INVÁZIÓ sikerén felbuzdulva Robin Cook ismét egy új világba kalauzolja el olvasóit. Ez a könyve ötvözi az orvosi krimik izgalmát azzal a megrázó lehetőséggel, hogy egy idegen faj jelenik meg bolygónkon. Még nyomdába sem került a regény, s már készül belőle a film, amely vélhetően hamarosan látható lesz nálunk is. A szöktetés tiszta forrása a tudománynak és a zseniális fikciónak. The Times A kitűnő orvosból lett nagyszerű regényíró ismét halálra rémít bennünket. Los Angeles Times A Szöktetés rendkívül gazdag eseményekben, fordulatokban, és furcsaságokban. Robin Cook ismét elemében van. Manchester Evening News Alapos kutatás, jól kidolgozott szituációk, sokkoló feszültség és gátlástalanul szárnyaló fantázia – ezek Robin Cook új könyvének a legfontosabb elemei. Chicago Tribune

Dr. Laurie Montgomery, New York Város Igazságügyi Kórbonctani Intézetének fiatal orvosa többször is megízlelhette, hogy is érezhette magát Cassandra, amikor senki sem hitt neki. De lássuk, miről is van szó. New Yorkban napról napra megszaporodik a kábítószeres túladagolásban elhunyt emberek száma. Ebben nem lenne semmi különös, ha nem jómódú, sikeres fiatalemberekről lenne szó, akik a család és a barátok tudomása szerint soha életükben nem kábítószereztek, most mégis intravénásan adták be maguknak a kokaint. Ezzel párhuzamosan jómódú, sikeres embereket gyilkolnak meg otthonukban. Az elkövetés módja minden esetben a maffiára utal. De vajon miért kellett kivégezni sikeres üzletembereket, bankárokat, szerkesztőket és kereskedőket, akiknek semmi közük a szervezett bűnözéshez? Lou Soldano hadnagy erre a kérdésre szeretne mihamarabb választ kapni, míg Dr. Montgomery a rejtélyes túladagolások okait szeretné kideríteni. Kölcsönösen vonzódnak egymáshoz, mégis rettentően gyerekesen viselkednek egymással. Persze, ha figyelembe vesszük, hogy harmadikként pályán van egy rendkívül sikeres és gazdag szemsebész is, aki szintén hajt a doktornőre… Ahogy haladunk előre az események sodrásával, egyre több részlet kerül a helyére. Nem mondom, hogy a szereplőkkel együtt jövünk rá a dolgokra, hiszen mi sokkal jobban ismerjük a lapokat, ezáltal lényegesen előbb megvilágosodik előttünk a halálesetek és gyilkosságok háttere, mégis izgalmas nyomon követni, hogyan tapogatóznak hőseink a sötétben, és hogyan jutnak el – persze az utolsó pillanatban, és majdnem az életük árán – az igazság megdöbbentő pillanatáig. Valójában nem sok meglepetést tartogat a regény, főleg a krimik tucatjain edződött olvasók számára, Robin Cook stílusa azonban mégis ad a történetnek valami egyedi ízt, bár azt nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy valamikor a kilencvenes évek elején íródott, ezért természetes, hogy kicsit eljárt felette az idő. Ettől függetlenül meglepően jó, kellemesen lendületes a történet, egy-két apróságtól eltekintve teljesen hihetőek a karakterek, bár én sokkal inkább ott lebegtettem volna a levegőben azt a fajta bizonytalanságot, hogy mennyire reménytelen kikerülni egy maffiával kapcsolatos ügyből úgy, hogy az embernek ne kelljen aggódnia a jövőjéért. Hiszen ha valaki egyszer kapcsolatba kerül a maffiával…

Robin Cook, az orvosi krimi koronázatlan királya vadonatúj, szinte a magyar kiadással egyszerre megjelenő könyvében az orvosi szakma sötét oldalát mutatja be. Középponti történése egy orvosi műhibaper, amelynek vádlottja dr. Craig Bowman, nagytiszteletű, hivatását mindenek elé helyező orvos. Nyolc hónapja elhunyt páciense, Mrs. Stanhope férje a felperes. A férfit egy rámenős ügyvéd tüzelte fel, mondván, az asszony halálát az okozta, hogy későn került kórházba, mert az orvos nem vette komolyan a szívpanaszait. A közismerten hipochonder nő mindig sok problémát okozott kezelőorvosának, sokszor az éjszaka közepén riasztotta képzelt bajainak elpanaszolásával, de dr. Bowman mindig lelkiismeretesen ellátta. A tárgyalás során dr. Jack Stapleton, neves igazságügyi orvos szakértő tanúként idézi meg a halott asszonyt: exhumáltatja és felboncolja, hogy sógora, Bowman doktor ártatlanságát bizonyítsa. Ám a holttest nem tanúskodik - nem utal semmi gyilkosságra, de semmi nem igazolja a kórház zárójelentését sem, miszerint szívroham végzett volna az asszonnyal. Vajon sikerül-e megtudni, mi lappang a rejtélyes haláleset mögött, vagy a sikeres orvos életét végképp tönkreteszi a koholt műhibaper? Az elborzasztó történetben az író lendületesen bonyolítja a cselekményt, kitűnően adagolja a feszültséget, míg el nem jut a megdöbbentő, tökéletes végkifejletig...

Egy fiatal orvosházaspár, Angela és David ideálisnak tűnő állásajánlatot kap egy festői szépségű, kisváros kórházában. Maga a hely, az éghajlat, a tiszta levegő pedig a szinte biztos gyógyulást ígéri tízéves kislányuk, Nikki számára, aki öröklött légzőszervi betegségben szenved. Kezdetben megvalósulni látszik Dávidék minden várakozása, egészen addig, amíg idilli boldogságukat meg nem zavarja a betegség - a kislány állapota váratlanul rosszabbra fordul - és még valami, ami a betegségnél is rosszabb: a rémület, aztán a bizonyosság, hogy ebben az idillben valami borzalom rejtőzik. Egy végzetes megoldás ami mindhármuk számára a halálos veszedelmet jelenti.

ROBIN COOK: Vektor Dr. Robin Cook a hajmeresztő orvosi thriller koronázatlan királya most visszatér, és ha lehet még félelmetesebb, mint valaha. A „vektor”, vagyis a könyv címe egy hordozó, amely egyik szervezetből a másikba juttatja el a fertőzést. Jack Stapleton és Laurie Montgomery kórboncnokok - az olvasó mindkettőjükkel találkozott már a Kromoszómában - nyugodtan végzik a dolgukat, mígnem egy meglepő halálesetre bukkannak. A szőnyegkereskedő Jason Papparis hulláját vizsgálva New Yorkban csak elvétve előforduló betegséggel, tüdőlépfenével találják szembe magukat. A törvényszéki orvosi intézetben felbukkan még egy különös, vagy inkább hátborzongató eset: egy Brad Cassidy nevű fiatalember hulláját megcsonkítva szállítják be, és az FBI tudja, hogy az áldozat az Árja Népi Hadsereg nevű skinheadekből rohamosztag alakító jobboldali szervezet tagja volt. Aztán újabb, kezdetben hétköznapinak tűnő haláleset történik: meghal Stepleton egyik barátjának nővére. Connic Davyov férje, Jurij, mielőtt az Egyesült Államokba érkezett, egy biológiai fegyvereket előállító oroszországi gyárban dolgozott. Jurij erősen antiszemita beállítottságú és a zsidókat okolja azért, hogy az őt mostohán kezelő új hazájában csupán taxisofőrként dolgozhat. Sikertelenségbe fulladt élete akkor kap csak értelmet, amikor megismerkedik két határozott gondolkodású férfival, Curt Rogersszel és Seve Hendersonnal, az Árja Népi Hadsereg vezetőivel. Céljaik azonosnak tűnnek, de vajon tényleg azok? És mit tehet két békés, az emberi élet védelmére fölesküdött patológus ennyi fanatikus, a legszörnyűbb tettektől sem visszariadó megszállottal szemben? Az izgalmas kérdésekre Robin Cook, a tőle megszokott lebilincselő, az olvasó figyelmét a könyv utolsó lapjáig fogva tartó stílusban válaszol.

La Constitución española de 1812, conocida popularmente como La Pepa o La Constitución de Cádiz, fue promulgada por las Cortes Generales de España, reunidas extraordinariamente en Cádiz, el 19 de marzo de 1812. Se le ha otorgado una gran importancia histórica por tratarse de la primera constitución promulgada en España, además de ser una de las más liberales de su tiempo. Respecto al origen de su sobrenombre, la Pepa, no está muy claro aún, pero parece que fue un recurso indirecto tras su derogación para referirse a ella, debido a que fue promulgada el día de San José.Adelantándose a su tiempo, establecía principios como la soberanía de la Nación (y no del rey), la monarquía constitucional, la división de poderes o la libertad de prensa, aunque aún mantenía algún brochazo del antiguo régimen, como la confesionalidad católica del Estado, la prohibición de cualquier otra religión o el derecho del rey a reinar 'por la gracia de Dios y la Constitución', o el no reconocimiento de ningún derecho de la mujer.La Constitución de 1812 se publicó hasta tres veces en España —1812, 1820 y 1836—, se convirtió en el hito democrático de la primera mitad el siglo XIX, transcendió a varias constituciones europeas e impactó en los orígenes constitucionales y parlamentarios de la mayor parte de los estados americanos durante y tras su independencia. Por todo ello, se considera que su publicación marcó el principio del fin del absolutimo, convirtiendo esta Constitución en un documento de enorme importancia histórica.

«¿Existía Estambul?», se pregunta uno de los personajes. «¿O no era nada más ni nada menos que un espacio sin límites que todos, en algún momento, llevamos en la espalda, pegado como una mochila?» Pero el lector, a estas alturas del libro, sabe ya que el mundo tiene cajones secretos, que algunos pensamientos cobran voz, o que nada, quizá, sea tan real como nuestros propios Sueños. A lo largo de las cinco historias que configuran «Con Agatha en Estambul» una niña entra en un convento con un baúl y un traje de novia; una joven ejecutiva asiste impotente a las enigmáticas apariciones de una mujer vestida de verde; una feliz esposa se sobrecoge ante el panteón familiar de su marido; alguien pierde súbitamente la memoria una mañana cualquiera en un viejo café; una serie de imprevistos, en fin, distorsionan la relación de una pareja de turistas en un Estambul invernal envuelto en brumas. Una atmósfera muy especial planea sobre nosotros, contaminándonos poco a poco, seduciéndonos, arrobándonos. Desde la primera hasta la última línea.

«Un día, mucho antes de que yo naciera, mi madre soñó conmigo». Así empieza la extraña aventura de una joven que, tras la muerte de su madre y deseando encontrar sus orígenes, emprende un viaje a un rincón perdido de los Pirineos. Allí conocerá a sus tíos, Bebo, Lucas y Tomás, se alojará en la Casa de la Torre, recorrerá los parajes donde su madre, de niña, jugaba al diábolo y los tíos construían canales en el jardín, o «columpiaban por turno a Eloísa, su querida Eloísa…». Pero no todo resulta tan placentero como en las pocas fotografías viejas y cuarteadas que la narradora ha llevado consigo. A estas instantáneas se irán sumando otras. Cada vez más desconcertantes, más enigmáticas. Sólo al final la joven comprenderá su asombroso papel en este inquietante álbum de recuerdos ajenos.

Todos los cuentos reúne más de veinticinco años de escritura: los veinte relatos de sus cinco libros de cuentos publicados hasta la fecha y un relato más, no publicado en ninguno de estos volúmenes.Explica Cristina Fernández Cubas que sus cuentos surgen del «placer de habitar espacios a los que no se ha tenido acceso, rescatar ambientes, rememorar; viajar a donde no se ha ido nunca», y también del deseo de «conjurar pesadillas, desarrollar imágenes entrevistas en sueños, resolver jeroglíficos, navegar en los límites de la razón, instalarse en un lugar fronterizo donde burlar el espacio y el tiempo…». Y, en efecto, con sutil distanciamiento, sin sentimentalismos, con gran precisión, Cristina Fernández Cubas urde sus argumentos para crear personajes, historias y atmósferas inolvidables que atrapan al lector, envolviéndolo para siempre entre sus redes.